|
Interjú Soja Lászlóval
Beszélgetőpartnerem a csapat hátvédje volt, aki jó néhány társával együtt tavaly távozott iskolánkból, így sajnos hivatalos tornán már nem vehet részt, de amikor csak teheti továbbra is látogatja az edzéseket. László – a csapaton belül csak „Lacika” – négy éven át volt csapatunk alapembere, ott volt már a kezdeteknél is, két diákolimpiát tudhat maga mögött, mely kettőből a másodikon nem mellékesen az SZFC csapatkapitánya volt. A támadó szellemű bekk végtelen türelemmel válaszolt kérdéseimre.
Szervusz kedves László! Hogy érzed magad mostanság?
Sója László: Szia, Tomi. Köszönöm kérdésed, épp nem teljesen jól, betegeskedek. Így szilveszter előtt nem a legjobb...
Valóban nem, jobbulást kívánunk! Akkor vágjunk is bele! Tudjuk, hogy Te a múlt tanévben ballagtál. Oszd meg velünk, hogyan is alakult az érettségit követően a folytatás!
S. L.: Köszi. Hát érettségi után a nyáron azt hiszem eléggé kitomboltam magam, levezettem a fezsültséget. Mivel érettségim nem lett a legjobb így nem vettek fel sehova. Csak pótfelvételivel tudtam elhelyezkedni itt a helyi főiskolán, a DF-en. Azóta sok minden történt, tán még érettebb lettem, No meg persze megkeresztelkedtem. És hát persze folytatom a floorballt, az SzFC-be no meg a DF-en.
Köszönjük, várunk szeretettel! Tetszik a főiskolás élet?
S. L.: Persze, a diákélettel semmi probléma. Meg hát sok jó arc ember jár oda és sok új barátot is szereztem, főleg a tankkör társakkal vagyok nagyon jóban. Ami lehet, hogy majd megváltozik a 2. félévben, mivel nem együtt lesznek az óráink. Tanulásügyileg most se erőltettem meg magam, lesz pár vizsgám, de úgy érzem, meglesz minden tárgyam.
Sok sikert hozzá! Az előzőekben ugyan már említetted, de jelenleg tehát a DF-en játszol az SZFC edzésein kívül.
S. L.: Igen, igen. Bár prioritást tekintve még mindig a SzIG-es edzés élvez előnyt, mert a DF-en hetente csak egyszer van edzés és nagyon kevesen vagyunk sajna, de nagyon tetszik nekem azaz 1 is, jó feladatok vannak. A Széchényibe meg mindig szívesen megyek vissza, mert ott vannak a régi jóbarátok, meg egyre jobbak az edzések.
Ezt jólesik hallani, térjünk is át a floorballra. Kezdésképpen tekintsük át kicsit a múltat! Kérlek mesélj arról, hogyan kezdődött a kapcsolatod a floorball sportággal!
S. L.: Fogalmam nincs,át kell gondolni :D ! Hát, kedves Váci tanár úr tesi óráin sokat floorballoztunk, így az egész évfolyam. És sok embernek megtetszett. Ekkor jött az ötlet hogy lehetne suli után benn maradni és floorball edzést tartani, bár akkor még inkább ilyen tömegsport szinten gondolkodtunk. Azt már nem tudom ki volt az ötletgazda, de úgy emlékszem, hogy végül a C-sek vették kezükbe az irányítást Barta Pistával Pletser Dáviddal és Komondi Tamással az élen. Akiknek ádáz szópárbajok után sikerült kiharcolniuk h a suli odaadja a tornatermet bár kezdetben pénzért. És hát nekem is szóltak h mennék-e, én meg persze bólintottam, és azóta is e társaság tagja vagyok.
Mint a mesében :D Tehát az SZFC alapítóinak egyike vagy. A kezdetekre hogyan emlékszel vissza? Sokan voltatok?
S. L.: Az elején kevesen voltunk kb. 5-6-an lehettünk engem kivéve egy ideig mindenki C-s volt. Aztán jöttek az emberek, meg egyesek mentek is. De megmaradt a „C-s mag”, Plenyóval, Pistával, Erikkel, Komóval, Lendvaival. Később jöttek még ami évfolyamunkból, aztán jöttek a legújoncabb fiatalok :D. Azóta meg megint egy osztály viszi szinte a csapatot, nem igazán érdeklődnek a floorball iránt sajnos. Maximum mindenki megmarad a nézésénél.
Mi fogott meg ebben a játékban?
S. L.: A csapat, de tényleg. Én mindig a csapatsportágakat kedveltem világéletemben, és ilyen sportokat is űztem néhány kivétellel. Ez volt a legfontosabb, de hát maga a stílusa is, hogy futni kell, és mellé még technikásnak is kell lenni, mert elég nehéz bánni azzal az ütővel, szóval egy elég összetett dologról beszélhetünk.
Hogyan lett belőled hátvéd?
S. L.: Na igen. Mint általában ugye minden sportban mindenki gólt akar szerezni, ennélfogva kevesen vállalják el, hogy ők hátul lesznek. Ez nálunk is így volt, de én elvállaltam ezt a pozíciót, mert ez volt a csapat érdeke. Mondjuk én szeretek védő lenni, focistaként is játszottam hátul, és tudom, hogy ez egy igen fontos szerep.
Gondolom, nem bántad meg…
S. L: Nem hát, szerinted akkor itt tartanék? :D És így is lőttem egyszer egy gólt tétmeccsen. XD
Tudtam, hogy ezt mondod! :D Emlékszel az első komolyabb meccsedre?
S. L.: Nem, miért te emlékszel? :D Hát tényleg nem tudom, minden meccs olyan egyforma, csak vannak különlegesek.
Akkor segítek: ez volt az az ominózus 5-2-es győzelem az akkori 9.B osztály ellen, melynek pikantériája, hogy a B-sek két RFT-s játékossal is erősítettek. Azonban a meccs nem a győzelem miatt, hanem az azt követő csapaton belüli hatalmas veszekedésről lett emlékezetes, minek következtében az egyik csapattag kivált egy időre (azóta észhez tért és visszajött).
S. L.: Aha, és ezen én ott voltam?.....Bár valami rémlik, de akkor lehet hogy számomra pont ezért nem maradt meg, mert ilyen szomorú csattanó volt a vége.
Értem. Mit tartasz pályafutásod csúcsának illetve mélypontjának?
S. L.: Hát szerintem mélypont nem volt, mert lehet h egyszer-kétszer csúnyán kikaptunk, de hát veszíteni is tudni kell. A csúcs az volt amikor majdnem továbbjutottunk a Diákolimpián, csak az utolsó meccsen csúszott be egy hiba a Keró ellen. Akkor szinte mindenki 120%ot nyújtott, és tökéletesen játszott, csak hát a szerencsével álltunk hadilábon.
Vannak meccs előtti, vagy közbeni babonáid?
S. L.:Persze, mindig kell csinálni valami hülyeséget, hogy oldjuk a csapatot. Vagy gyorsan kirakom a rubik kockát, hogy mentálisan is koncentráljak. :D
Egy kemény kérdés: kérlek, jellemezd saját játékstílusod!
S. L.: A végsőkig küzdő, mégha nem is tökéletesen játszó, kemény védő.
Köszönöm. Úgy tudom, tollaslabdáztál is versenyszerűen, mégpedig elég sikerrel. Úgy tűnik, vonzódsz az ütővel játszott sportokhoz, vagy azok hozzád…
S. L.: Igen, vonzódok feléjük erre nekem is rá kellett jönnöm. A tollast is nagyon szerettem, és sokkal nehezebb sport mint azt általában gondolja az ember. Tollashoz nagyon kemény lábtechnika és ütőtechnika is kell. Én nem tartottam magam annyira sikeresnek, mondjuk volt néhány kiugró eredményem.
Mégpedig?
S. L.: Hát sok versenyt megnyertem Székesfehérváron, meg különböző kupákat, de nem a legmagasabb kategóriában. Legnagyobb eredményem 2007-ben volt amikor már javában nem foglalkoztam tollas edzéssel, hogy kijutottam az országos diákolimpiára és végül 8. lettem.
Ehhez gratulálok! Menjünk vissza a floorballhoz és térjünk át a csapatot érintő kérdésekre. A korábbi csapatnak véleményed szerint melyek voltak az erősségei illetve gyengeségei?
S. L.: Hát gyengeségünk szerintem továbbra is a támadás volt és a labdatartás. Nem bírtuk még mindig elég ideig birtokolni a labdát az ellenfél kapuja előtt, és sok helyzetet is kihagytunk. Bár akkor már sokkal jobban ment, mint előtte, de ebben még bőven fejlődhetünk. Ezért is mondtam mindig azt hogy építsünk a védelemre és ne kapjunk gólt, mert hátrányból nehezen álltunk fel a gólszegénységünk miatt. Erősségünk a csapategység volt és ezáltal az összjáték, ami ott tényleg megmutatta magát, és meg kell mondjam, hogy számomra meglepően pontosan tudtunk játszani.
Akkor a témánál maradva: a jelenlegi keret általad feltételezett erősségeit és gyengeségeit megosztanád velünk?
S. L.: Amiben rengeteget fejlődtek a srácok az pont a tavalyi gyengeségünk volt. Sokkal jobban tudnak támadni és labdát tartani/kezelni. A két Jadlónak különösen jó keze lett. A többiek is jóval jobbak lettek, csak komolyabban kéne hozzáállniuk a dolgokhoz. A védelemben viszont elég nagy a gubanc, ott nincs meg az összhang, nem érzik egymást a védőink. Buza az hátul ott atomkemény csak a technikáján kell javítani meg nem úgy menni, mint egy faltörő kos, a Petrovnak meg higgadtabban kéne játszania, és nem elvesztenie a megfelelő rációt kényes szituációkban. No meg a fő probléma, hogy kellene keríteniük egy kapust.
Szerinted hogyan fog megbirkózni az ellenfelekkel az új generáció, s hogyan alakulhat a csapat jövője?
S. L.: Jövő...hmm... Én úgy gondolom hogy nincs a csapatnak most igazi vezetője. Mert a Jakos (Jadlószki Ákos, csatár – a szerk.) jó lenne mert tud mindent amit kell, csak nem hallgatnak rá a többiek. Az ellenfelekkel meg nem lesz gond, szerintem a közeljövöben izgalmas meccseket fognak játszani. A csapattal viszont továbbra is az a gond, hogy nincs utánpótlás. Jöhetnének még új emberek, fiatalabbak.
Ha a jelenlegi keret nevez a nagypályás diákolimpiára véleményed szerint milyen esélyeik lesznek?
S. L.: Ha összekapják magukat és tényleg csapatot alkotnak és nem bohóckodják el akkor szerintem lehet esély a továbbjutásra, de én biztosat nem mondok. Az ellenfeleket se ismerem, de gondoljunk bizakodva hogy megcsinálják a fiúk J.
Köszönöm a nevükben! Bár ez egy évvel ezelőtt lett volna aktuális, de akkor a Veled tervezett interjú elmaradt. Most mégis megkérnélek, mint a diákolimpiai csapat volt kapitányát, hogy jellemezd az SZFC tagjait általánosságban nagyon röviden! Elsősorban játékstílusilag.
Barta István: A csapat lelke, a legjobb kapus, örülök hogy csapattársak voltunk/vagyunk.
Pász Mátyás: Ő SzIG-be nem volt sokat edzésen, de attól még remek védő, nincs számára elveszett labda, és szerintem az utóbbi időben ő van a legjobb kondiban.
Lendvai Gábor: Önző játékstílusa miatt nem nagyon kedvelem, bár már rég játszottunk együtt. De technikás játékos csak a fejét kéne helyrerakni.J
Pletser Dávid: Összetett figura, sokat mozog föl le a pályán, védő és csatár is szokott lenni, ezért a pálya közepe fele találhatjuk meg. Jól tud labdát tartani és jó csapatjátékos. Szeretek vele játszani. Veszélyes a kapura.
Varga Gergő: Én őt nem nagyon ismerem, de a hoki tudását ügyesen át tudta menteni a floorballba. Ügyesen pontosan játszik.
Dénes Gergely: Ha emlékeztek arra a mesére aminek egy wallaby volt a szereplője és Rocko a neve, és volt annak a nagydarab haverja a Melák, na nálunk ő a Geri.:D Igazából lassan eldönthetné hogy védő vagy csatár akar-e lenni, és nem kell neki mindig szövegelni. De most úgyis féléves nyaraláson lesz, sajna.
Jadlószki Tamás: Ahhh, hát ő nagy spanom, nagyon szeretek vele játszani, abszolút jó játékos minden tekintetben, és nem elég hogy jó hanem még ésszel is játszik. Küzdőszellemben sincs hiány. Jól megértjük egymást a pályán a kis Don Juannal. J
Jadlószki Ákos: Vele sincs gond, kiképezte a Rudas. Nagyon hasznos tagja a csapatnak. A labdatartása briliáns.
Görbe Leónárd: A csapat legcukibb arca az övé. Ahhoz képest, hogy nem sokat floorballozott, jó játékos és könnyen beilleszkedett, és ezt az eszének köszönheti. Kondiban meg nagyon ott van. Egyik legjobb védő volt.
Komondi Tamás: Az meg ki? :D Vele mindig is jó viszonyban voltam, és szinte tökéletesen megértjük egymást a pályán. Nem is beszélve arról hogy továbbra is suli társak vagyunk csak más szakon. A sulis edzésekre nem nagyon jár, de talán ez is változik majd, de SzIG-be mindig öröm vele edzeni. Jó játékos, sokat fut és küzd. Még a labdatartását emelném ki.
Józsa Milán: Ő is hokis, és jó játékos, jól tart labdát, és remek passzokat ad. Néha kicsit belebonyolódik a cselekbe, de belefér. Kicsit talán komolyabb hozzáállás kéne. Hozzátenném még hogy szerintem ő a csapat leglököttebb tagja Pozitív értelemben persze.
Petrovickij Tamás: Jajjh, hát egyszer el kell jönnötök egy kertipartyjára. :D De lehet, hogy nem fogtok sokra emlékezni. Ő a csapat idegenlégiósa. Én jó védőnek tartom, sokat fut, jól helyezkedik. Csak amint már mondtam higgadtabban kéne szituációkat megoldania. Szívesen alkotok vele védőpárost.
Kinga, a csapat kabalája XD: Hát ő a legjobb kabala, a Don Juanunk Júliája. Lejön edzésre, mindig mosolyog, kivéve ha törit vagy angolt tanul, bár ez érthető. Meccsekre is szokott jönni, abszolút törzsdrukker. De lehet, hogy csak a Tominak szurkol. :D
Köszönjük az értékelést! Lesz Újévi fogadalmad?
S. L.: Még nem tudom, valószínű. De lehet, hogy kitolom jövőre. J
Végezetül az utolsó kérdés: mi az életmottód?
S. L.: Élj a jelennek, de gondolj a holnapra!
Köszönöm az interjút és nagyon boldog Új Évet kívánunk Neked, remélve, hogy mielőbb találkozunk!
S. L.: Én köszönöm Tamás és a Tisztelt olvasóknak is a figyelmet. Boldog Új Évet mindenkinek!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó